Az európai döntő fergeteges hangulatát megélve a Duni cég úgy döntött, hogy megajándékoznak 2 jeggyel,a Lyonban megrendezett - 30. jubileumi - Bocuse d'Or-ra! Októberben lefoglaltam az repülőt és a szállást, elég nagy volt az érdeklődés, mert a Sirha rendezvény keretén belül tartják a Bocuse'd or döntőt a világ minden tájáról érkeznek erre a kiállításra. Hétfői géppel repültünk Lyonba. Kik utaztak ezzel? Azt az alábbi - gépen elhangzott mondatból - megtudhatjuk. "Ha ez a gép lezuhanna, kezdhetné elölről a gasztroforradalmat a Molnár B." - Bíró Lajos mondta ezt. Sztár séfek, étteremtulajdonosok, újságírók, akik számítanak a hazai gasztronómiában, azok mind ezzel a repülőgéppel utaztak. Megérkezésünk után, ahogy elfoglaltuk a szállást, elkezdtünk keresni valami éttermet, de a szállásunk felé elég kevés volt, néhány kocsmát és japán éttermet kivéve. Első este tehát szégyen, nem szégyen, a gasztonómia fellegvárában sushi volt a vacsora!  Másnap korán kelve siettünk a helyszínre! 9.00- kor volt a kapunyitás és a busz minket a legtávolabbi kapunál tett le. Ez végül szerencsés volt, mert mindenki a fő kapunál akart bemenni, így elkerültük a tömeget. A szervezés nem volt valami jó, legalább is itthon nem ilyen volt! A jegyekkel össze vissza irányítottak a biztonságiak! Volt akit a VIP jegyével hátulra akartak ültetni, a látogatóival pedig előre, olyan is volt, akit nem akartak beengedni! Összevisszaság volt! Sok biztonsági emberrel készültek a szervezők, de a biztonságiak között sem volt egység. Akik a magyarokra "vigyáztak" nem engedték meg azt, hogy együnk, igyunk, a mellettünk lévő norvég szurkolókkal engedékenyebbek voltak. A másik hiba a létszám limit volt, ha a bent tartózkodók száma elérte a limitet, akkor csak annyian jöhettek be, amennyien kimentek, ezért alig ment ki valaki, nehogy több órát kelljen várni, mire visszajöhet. Sok magyar ember volt kíváncsi élőben Tamás csapatára, az összes hely, amit foglaltak betelt. Egy zenekar is érkezett a szurkolókat segíteni a hagulat fokozására. A nap közepén lettem figyelmes arra, hogy Jokuti Andrást nem is láttam, pedig előtte nagy hírverése volt, hogy magyar lesz az egyik műsorvezető! Valószínű féltek a franciák, hogy elvisszük a show-t. Az első napon szerintem a magyarok vitték el a pálmát az ételek készítésével. Egy két tálat nem is értettem, giccses, gagyi hatást keltett. Másnap városnézés, piacozás következett, nem csak mi, mások is így tettek, sok magyarral lehetet találkozni a Paul Bocuse piacon. Délután 4 körül indultunk vissza az eredményhirdetésre. Ekkor már a kiállítást elkezdték bontani, de a Bocuse pavilonjánál még mindig sokan vártak arra, hogy bejussanak. 200 ember várhatott, de arra már esély sem volt, hogy valaki kijön, pont az eredményhirdetés előtt. Egy trükkre - előző nap lettünk figyelmesek- amit ma bevetettünk! Aki a két épület közé kiment dohányozni, az simán vissza tudott surrani a sort kikerülve. Így mi is bejátszottuk magunkat a nézők közé! A legnagyobb élményt a gála adta, több ezeren egyszerre szurkoltak a csapatuknak - ezt élő bejelentekzésben Ti is valamennyire át tudtátok érezni. Amikor a különdíjakat osztották sajnos már sejteni lehetett, hogy Magyarország nem kerül a dobogóra, mert különdíjat, valamint helyezést is, nem kaphat egyszerre egy csapat sem. A 4. hely szerintem nagy előrelépés Magyarországnak, bár egy dobogós helyezést megérdemelt volna ez a mostani csapat. Az USA meglepetés-e a maga burger kultúrájával? Sokan Thomas Kellernek tudják be a helyezést. Szerintem csupán a sorosolás volt "szerencsétlen", az első nap voltak a legnagyobb vetélytársak és a vereseny elején nem is szokás magas pontokat osztani. (Mert mi van, ha jön jobb?) Másnap a kevésbé esélyes országok voltak, így az USA simán tudta hozni a formát! A skandináv országok pedig alapból nagyon jók, ebben a versenyben, illetve az utóbbi években trend diktálok is lettek a gasztronómiában. Mindent összevetve hatalmas élmény volt élőben megtapasztalni a Bocuse világát. Érdemes lesz várni a következő szériát! 

Magyarország elrajtolt!

fókuszban Jókuti András 

Vegán tál

Hústál

Eredményhirdetés

 Legjobb poszter!

Egy gyors összefoglaló az évről! Egy év alatt nagyot nőtt az oldal nézettsége, ez a Ti segítségetek nélkül nehezen jött volna össze! Rengeteg új ismerőst szereztem, sok segítséget és ajándékot kaptam tőletek! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár csak egy kedveléssel, vagy egy-egy cikk olvasásával segítette az oldalt! Hogy   szilveszter után is tudjuk, milyen nap következik, itt egy eredeti Eszcajg naptár amit letölthettek:

 Boldog új évet mindenkinek!

...és találkozunk 2017-ben is! 

Én az ajándékok vásárlását az utolsó pillanatokra szoktam hagyni, mert legjobb ötletek ilyenkor születnek! Néhány tippel szeretnék segíteni azoknak, akik szeretnek főzni, szeretik a különlegességeket és szeretik, ha ez mind jól is néz ki! Az unalmas zokni, tusfürdőszetten ugorjunk túl és nézzük mit ajándékozhatunk egy gasztrofanatikusnak.

Néhányat pontba gyűjtöttem, aminek én is örülnék: 

1. Könyv

Iskolás koromban rettentően útáltam olvasni és így a könyveket sem szerettem. Annál rosszabb karácsonyi ajándékot nem is kívánhattam magamnak, mint a könyv! Mára szerencsére megfordult a helyzet, ennek az oka csupán annyi, hogy megtaláltam "A könyveket". Rátaláltam a cookbooks-ra ahol rengetek jó könyv található 99%-ban angol szakács könyvekről van szó, de vannak magazinok, újságok is. Jobbnál jobb könyveket talál az ember.  Legújabb kedvenceim: Ikarus Invites The World’s Best Chefs, Atelier Crenn, Metamorphosis

2. Konyhai kiegészítők

A konyhában mindig jól jön valami újdonság, amivel megkönyítjük a főzést vagy feldobjuk az ételeket. Nekem a legnagyobb ajándék egy króm Kitcheaid Artisan vagy egy Thermomix lenne, de egy Sous Vide -gép is elférne a konyhában. Ne csak nagyban gondolkozzunk!  A tálalásnál nekem a legnagyobb segítséget ezek az apróságok adják: különböző méretű kiszúrók, gyűrűk , csipeszek, spatulák, kinyomók, reszelők. Ezek többségét a kookta.hu-n megtaláljátok de reszelőket és csipeszeket a buono-nál is beszerezhettek. 

3. Különleges alapanyagok

Mindig örülök ha kapok valami fűszert, sót, olajat, ecetet, szószokat. Már kiskormban is csoki helyett fűszereket rámoltam a polcról a kosárba! A édesszájúakról se feletkezzünk meg: csoki pasztilla, kivonatok, lekvárok.  Szerintem más is örülne ezeknek. Az olajokat és eceteket buono-nál keressétek, saját cimkés balzsamecetet és olivaolajat is ajánlok kipróbálni, a többit a Culinaris , vagy a gyártók oldalán lehet megrendelni.

4.Tálak, tányérok

Szinte minden tálaláshoz próbálok új tányért, tálat, csészét felhasználni, így rengeteg van belőle már itthon, persze mindből csak 1-1 darab, de tányérból sosem elég! Mindig jól jön egy újabb. Van pár "gyári" (IKEA, Müller), és egypár saját kreálmány is. Ha Ti is valami egyedit kerestek, akkor legmegfelelőbb hely a MOME Food Design oldala, ahol közvetlenül a készítővel lehet megbeszélni milyen egyedi tányért képzeltek el!

+1

Ha ezek után sem találtuk meg a legmegfelelőbb ajándékot, hát főzzünk Mi magunk, valami finomat és lepjük meg egy élménnyel a másikat!

A rossz idő bekövetkeztének nem sokan örülnek, pedig rengeteg jót tartogathat! Ha arra gonodolok, hogy ilyenkor szívesebben vesszük elő kedvenc könyvünket vagy kucorodunk a kijelző elé egy filmre! A gombáknak ez az idő nagyon kedvező, az esőzések után jelennek meg, kisebb nagyobb csoportokban.  Karácsonyra hangolva mutatok nektek egy "gombasalátát", ami akár az ünnepi asztalra is felkerülhet.

Gombakrém:

1 mogyoróhagymát felaprítunk, olívaolajon karamellizáljuk, 1 fahéjat 1 szegfűborsot, majd hozzáadjuk az apró kockákra vágott gombákat, (2db barnacsiperke, 2db nagyobb laska, 2db  szegfűgomba, 2db fenyőpereszke) és a friss kakukkfüvet. A gombákat 3-4 percig pirítjuk, a végén 1 fokhagymát nyomunk rá, majd sót és borsot adunk hozzá. Egy turmixgép segítségével pépesítjük, közben 2-3 kocka vajat adunk hozzá. Amint kész a massza kihűtjük és nyomózsákba tesszük.

Gombasaláta:

Marinádot készítünk, rizsecet, mandarinlé, halszósz, szójaszósz, barnacukorból. A gombát félbevágjuk (2db barnacsiperke, 2db nagyobb laska, 2db fenyőpereszke) egy jól felforrósított serpenyőbe tesszük, minden oldalát megpirítjuk. Ráöntjük a marinádot és 1 percig még forraljuk. 

"Gombachips":

Ha több gombát kapunk/veszünk, akkor aszalógépbe tesszük, 1 nap alatt teljesen kiszárad. Amennyiben nincs aszaló, alacsony fokon a sütőben is lehet aszalni! A gombákat vékonyan felszeleteljük majd 40 fokos sütőben egy éjszakát szárítjuk.

Tálalás:

Habzsákból kinyomunk egy kis gombakrémet majd erre rendezzük a sült gombákat. A tetjére friss gombaszeleteket,  frissen karamellizálunk lángszóró segítségével. Majd megszórjuk pirított dióval.

Tegnap volt 2 éve (November 7) ,hogy Andos barátom eltávozott közülünk. Sokat gondolkodtam, hogyan tudnék méltón megemlékezni. Hagyomány tisztelő és szerető ember volt, szerette kutatni a múltat. Egy olyan jövőt szeretett volna, ahol újra megéljük a régmúltat. A gondolataimban merengve, előkerült egy történet, ami a mai bejegyzésem alapjául szolgált. Andos mesélte, hogy Gróf Sándor Móric (Ördöglovas) idejében - akinek Bajnán  volt uradalma, ma is meglévő kastélya - egy olyan legenda is szárnyra kelt, hogy Bajnán főzőtt gulyást, olyan gyorsan szállítottak  Bécsbe, lovakkal (Bajna-Bécs 220km), hogy az még meleg volt, amikor megérkeztek vele. Sok érdekes történet és bravúr köthető a Gróf nevéhez, ez is az egyik az ismertek közül. Ez a mai technikával is komoly feladat lenne! Andos szerette volna ezt a legendát is feleleveníteni, tervezte, hogy egyszer kivitelezi az akkori technikával.

Ebből már sejthető, melyik rész ragadta meg a fantáziámat.... A gulyás! Egyszerű gulyást nem főzhetek, hiszen Andos sem volt hétköznapi! A gulyáslevesnek nincs egy konkrét receptje, annyi fajtája van, ahányan készítik. Én most egy saját elképzelést fogok bemutatni, amit megfűszereztem a legendával és Andos személyiségével. A recept összes alapanyaga itt a környéken termett, van amit én neveltem, van amit ismerősök. Mind, olyan termelőtől, akit Andos is ismert. Hitt abban, hogy azok a legjobb dolgok, amit mi magunk megtermelünk. A legfőbb alapanyag a hús. Nem is kérdés, hogy miből készül majd a leves, hiszen Ő maga is állatokat, borjúkat nevelt. A gyökér zöldségeket én magam neveltem a teraszunkon. A mini burgonyák vagy akár a hagyma is helyben termesztett, ez fontos volt számomra. A receptet csak nagyvonalakban mesélem el.

Borjú combot lassan magas nyomás alatt főzöm, fűszernövényekkel (foghagyma, babér, bors, kömény, szárzeller, répa) az itt keletkező lé, lesz majd a gulyásleves alapja. Amint kész leszűrjük, a húst lesózzuk darboljuk.  Közben egy másik edényben hagymát karamellizálunk zsírban, majd fokhagymát, paprikát, paradicsomot adunk hozzá. Amint összesett az egész, pirított köménymagot adunk hozzá és megszórjuk kevés fűszerpaprikával. Felöntjük a hús szűrt levével. Répát, fehérrépát, zellert adunk hozzá. Sózzuk, lassan összefőzzük, majd hozzáadjuk a burgonyát is. 

Mi általában csipetkével szoktuk fogyasztani a gulyást, de nem mindenapi csipetke lesz ez. Aki ismerte Andost, tudja legfőbb ismérve az volt, hogy mai szemnek szokatlan módon kalapban járt. A lelke abban a világban élt amikor még becsület volt a legfőbb erény, nem a pénz a karrier, a fejet még kalap fedte, ami tekintélyt, tartást adott a viselőjének. Így csipetkéből kicsi fekete kalapokat gyártottam a levesbe. Egy tojáshoz csipet sót adunk, majd annyi lisztet, amit felvesz a tojás. Alap esetben ez a recept de itt feketének kell lennie. Több módszer is létezik, mesterséges anyagokat nem szívesen használok, csak természetes anyag jöhetett szóba. Ilyen feladatokra tinthal tintát használnak, de azt nem lehet beszerezni a környékben. Hagyma szárát sütőben hamuvá sütöttem, porrá őröltem és ezt kevertem a tojás, só, liszt mellé. 

A leves betétjének szerettem volna még felhasználni valami savanyút is, mert Andos jó mondásai közül az egyik, ha valakin látta hogy szomrú, megkérdezte:"Mi van ecet?" Savanyított hagymára gondoltam ami passzol a leves ízvilágához. Ami kell hozzá: ecet, só, cukor. Hagymákat megtisztítjuk, majd a fele marináló lében megfőzzük 3-4 perc alatt, majd gyorsan lehűtjük és a másik felében hűtőben tudjuk majd tárolni a felhasználásig.

A "paprikás zsírt" külön ültettem a leves tetjére úgyanis nem szeretem, ha tocsog valami a olajban, zsírban. Mangalica zsírt, csiliolajat és füstölt paprikát használtam hozzá, külön-külön csepegtettem rá. 

Maga a tál egy kis vödörben van, Andosnak volt egy olyan párkeresési szlogenje, hogy olyan pár kell neki, aki elbírja a "vizes vödröt". Az üvegtál és a vödör között lévő hézagot szalmával tömtem ki, hogy a legenda is visszaköszönjön, az étel melegen tartása, illetve a természet tisztelete, szeretete. Amennyit tudtam belefőztem ebbe a tálalásba, Andos emlékéből.

Flórián Andos 

Eltelt újabb 4 hónap az évből, az előző összefoglalós, statisztikás poszt óta. Nézzük merre változott a blog, mit néztetek legszívesebben. Rögtön májusban napi 25000 feletti nézőszámot értem el a Bocuse d'Or élő videóimmal, képeimmel. Ebből azóta sem született cikk, mert sok mindent ti is élőben tudtatok így követni az oldalon. Valószínű januárban (2017) Lyonból újra jelentkezhetek majd, ha sikerül a szponzorációt megoldanom. Nagyon sok új követőt is szereztem ezen idő alatt, de legnagyobb növekedést nem ennek tudnám be, hanem nyáron az újabb tálalásokkal, látványos növekedés volt tapasztalható. Az oldal kedvelése egy nagyarányú emelkedésen van túl, szinte megháromszorozódott, 1011-ről 2881-nőtt augusztus 31-ig. A női és férfi követőim aránya eddig fej-fej mellet haladt, de talán most egy kicsit a női oldal felé billent. A top 3 országoknál, ahonnan követik az oldalt is változások történtek. Továbbra is Magyarország vezet, ami gondolom nem meglepő, mert magyarul írom a blogot. A második helyen eddig az Egyesült Királyság volt, nem tudom, hogy a Brexitnek köszönhető-e, de lecsúszott a top3 ból. Jelenleg második Ausztria, harmadik Németország. A top településben is nagy változások történtek. Első helyen maradt Budapest, eddig Szomor volt a második - számomra legmeglepőbb - de lecsúszott, más helyekről többen nézik az oldalt, második lett Pécs - eddig 3. volt, érdekességként megjegyzem, hogy egy rokonom, ismerősöm sincs Pécsen, mégis rengetegen nézik a blogot. Hajrá Pécs! Az új top 3. Debrecen. Innen is nagyon sokan nézik az oldalt, nagy küzdelem várható év végéig a helyekért.  Az elkövetkező hónapokra a tervek között szerepel: egy több fogásos Halloween menü, aminek nagy része már megvan a fejben, valamint őszi, téli tálalások. Technikában is próbálok újítani, a megszokott iPhone fotókat nem cserélem le fényképezőre csak a telefon kap egy Bestgrip nevű szerkezetet, amivel jobban tudom a telefont állványra helyezni, illetve lencséket is lehet rá helyezni. Étterem tesztek csak úgy kerülnek majd fel a blogra, ha valaki felkér a tesztelésre. Sokszor járok étterembe, de külön nem írok mindegyikről elég unalmas lenne 10001. cikket olvasni Ki? Hogyan? lát egy-egy éttermet. A grafikára is jobban ügyelek, ha van poszt a blogon külön készítek egy kis képet, hogy a Facebookon is igényesen jelenjen meg a cikk. Úgy vettem észre, hogy a követők egy része nem a gasztonómiával foglalkozik szorosan (fényképészek, grafikusok, tervezők). Nagyobb figyelmet fordítok majd arra, hogy ők is megtalálják az oldalon, amit keresnek. Ha valakinek van a bloggal kapcsolatban valami jó ötlete szívesen várom a felkeresést. Így összegezve, jöjjön, mit néztetek legszívesebben az oldalon:

A kedvelők aránya:

55% nő

45% férfi 

 Top 3 ország ahonnan nézik az oldalt:

1. Magyarország

2. Ausztria

3. Németország

 Top 3 település ahonnan nézik az oldalt:

1. Budapest

2. Pécs

3. Debrecen

 Top 3 kép:

1.csalánleves

2.szederparfé

3.füge

Top 3 poszt a blogon:

1.Michelin megjelenése Magyarországon!

2.Gourmet Fesztivál 2016

3.Tatai edzőtábor a Platánban

+1 sárgabarack

Top Duni poszt:

"Festékek"

dinnye, áfonya, saláta

Top mérföldkövek:

2500 like

2000 like

1500 like

Mostanában sokat lehet hallani, a tatai Platán éttermeről... Elindult valami... Újra a régi... Vagy valami mégis teljesen új???

6 éve középiskolás éveimet Tatabányán töltöttem a KERI-ben. Ahhoz, hogy sikeresen zárjam az éveimet szakmai gyakorlatra is kellet mennem a nyáriszünetekben. Ilyenkor a legnagyobb feladat az volt, ki milyen gyakorlati helyet talál, hová tud majd menni? Sokan ismerősök éttermeibe, vagy jobb esetben az iskola kiközvetítésével, ilyen-olyan üzletekbe kerültek. Én az utolsók között voltam, aki talált, mert az volt a cél, hogy minél jobb helyre kerüljek be, necsak letudjuk az ügyet minél hamarabb. Akkoriban nyílt Tatán a Platán. A vár tövében a tóparthoz közel, egy több mint 200 éves platánfa árnyékában. Az éttermet akkoriban egy mennyei fátyol lengte be. A megye legkorszerűbb gépeivel és legjobb szakértelmével rendelkezett. Különböző kapcsolatok révén sikerült egy -egy meghallgatást kicsikarni. El is mentünk Tibi barátommal. Ő mindenképpen pincér, én pedig szakács gyakornok szerettem volna lenni. Leültettek minket, vártuk az üzletvezetőt. Megérkezett, elmondása alapján sajnos csak pincér gyakornokat tudnak felvenni, mert kevés az idő a konyhára, a betanításra. Hát mondanom sem kell csak ragaszkodtam ahhoz, hogy a konyhára kerülhessek, addig-addig, mégnem felhívta a séfet a konyháról. Tibi ekkor már nyugodt volt neki már tuti volt a hely. Én nagyon izgultam, most mi lesz. Nyílt az üveges ajtó. Egy magas, "húzott szemű" alak jelent meg. Azt hittem nem is magyar, gondoltam érdekes tárgyalás lesz ez. Rövid megbeszélés után felvett gyakorlatra, a konyhára. Így töltöttem itt 1,5 évet (év közben is jártam hétvégente). A séf Facsar Sándor volt, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, ha valaki rákeres az életpályájára, megtudhatja  mekkora tapasztalat áll mögötte mind magyar, mind külföldi vonatkozásban. 

Az első napomra ma is pontosan emlékszem szinte percről percre. Első "nagy munkám" az volt, hogy szemerkélő esőben kartondobozakat tépkedtem a konténerbe. Szerintem ez a rész volt a beavatás, ha valaki nem elhivatott, az itt gyorsan kiderül. Egész odáig eljuttottam, hogy főzhettem is, ami nagy szó volt a gyakornok szintjén és nem csak a kötelező zöldség darabolást merték rám bízni. 

Közben elkezdtem főiskolára járni Budapestre, Tata pedig kisesett a látókörömből, nagy lett volna az ingázás és már Sanyi bácsi sem volt ott! Megszűnt a kontakt. Új séfek jöttek. A színvonal ellaposodott, a többi étterem le is hagyta...

Mély repülés nem tarthat örökké mondják, valahol ott a lejtő alja. A Platán számára tavaly jött a felmentés. A friss Michelin csillagos séf Pesti István elhagyta a Tantit, és a  Platán séfje lett. Én már itt (Tatán) készítettem vele az interjút, a szakdolgozatomhoz. Akkor egész hosszasan elbeszélgettünk az étteremről is.

Most, hogy félig végeztem az intézményes oktatással (csak nyelveket tanulok, heti több órában). Rengeteg időm szabadult fel, amit szerettem volna hasznosan eltölteni úgy, hogy a tanulás során merített dolgokat megtapasztaljam. Jobb ötletem nem volt, így megkeresetem Istvánt az ötletemmel, heti pár napot dolgoznék a konyhán. Most már a második hete Tatára költöztem. Így az időm felét Szomoron, másik felét Tatán töltöm. Az első  benyomás alapján nagyon precíz, pontos, aprólékos munkát igényel az itt végzett munka. Ehhez nagy elhivatottság kell, aki nem így gondolja, az néhány nap múlva tovább áll. Jelenleg tanulom a dolgokat, nem könnyű egy olajozottan működő csapatba beilleszkedni és hasznos tagjává válni. Vasárnap már a levespályán dolgoztam. Sok tapasztalatot tudok majd itt szerzni (István mellett), hogy hogyan lehet különböző új technológiákkal dolgozni, gyorsan, csodaszép tálalásokat elkészíteni. 

Jelentem a Platán újra a régi sőt annál is jobb!!!

Platán étterem

Pesti István

Vietnámi marhatatár

A nagy melegben általában csak levest, salátát és gyümölcsöket eszem, szerintem legtöbben így vagyunk vele. Így egy viszonylag gyorsan összedobható salátát kreáltam. Hozzávalók: salátakeverék, dinnye, áfonya, 1 szelet grillezett hús ( maradék sült húst is használhatunk) Öntet:dinnye leve, olivaolaj, áfonyaecet, só, bors. Tipp: tetejére kecskesajtot morzsolhatunk ha éppen akad otthon. Tálaláshoz DUNI Bagasse Snack Boxot használtam.